A leghosszabb út is egy lépéssel kezdődik!
Az alábbiakban, a „Hogyan szereztem jogosítványt 49 nap alatt?” című könyvünkből közlünk egy rövid részletet.
Üdvözöllek a fedélzeten!
Az új KRESZ-regényünkből közlünk egy rövid részletet, így kezdődnek a főhősnőnk jogosítványszerzői kalandjai, és a KRESZ-regényünk:
Most szeptember végét írjuk, igazi vénasszonyok nyara van. A nap már nem a nyári melegével süt, de a fénye elég ahhoz, hogy az út menti fák rozsdabarna és sárga levelei különös megvilágítást kapjanak. Olyanok most ezek a fák, a színes, és már-már lehulló leveleikkel, mint egy igazi impresszionista festmény. Nem, nem is olyanok, mert a téli álomra készülő természet színekkel teli tobzódását lefesteni nem lehet.
Amennyire vissza tudok emlékezni, az egész évből mindig ezek a napok voltak a legkedvesebbek számomra.
Gyönyörű ilyenkor a természet, bár tudjuk, hogy már nem sok van hátra ebből a paradicsomi időszakból, mert nemsokára jönnek a didergetően fagyos és ködös reggelek, majd az esős, szürke nappalok.
De addig is, amíg eljön a szigorú ősz, élvezzük, ameddig még lehet, a kellemes időjárást! Jókedvűen suhanok az autómmal, élvezem ezt a gyönyörű tájat, és az autórádióból áradó zenét: „a 67-es úton…” énekli Cipő a Republic zenekarból. Nem véletlen a zeneválasztásom, mert valahol a Somogyi-dombságban robogok a kanyargós, dimbes-dombos 67-es úton, és nemsokára megérkezem Kaposvárra, ahová a munkám szólít.
Ám ez csak pont egy hónapja van így! Azóta van jogosítványom. Jogosítványom, amit – hála az autósiskolámnak és a szuper oktatómnak- 49 nap alatt sikerült megszereznem!
Sokáig én is a jogosítvány nélküli nők népes csapatát erősítettem, és irigykedve néztem azokat a munkatársaimat, akik reggelenként az irodaház aulájában, a céges autó kulcsát lazán lóbálva vártak a liftre, ami majd leviszi őket a földalatti teremgarázsba, hogy aztán elinduljanak a szélrózsa minden irányába.
Egy hónapja, az országot járva én is közéjük tartozom! Okulásul és bátorításul elmesélem nektek a jogosítványom történetét!
Kezdem tehát a mesémet:
Régi mondás, hogy a leghosszabb út is egy lépéssel kezdődik! Ez nagyjából arról szól, hogy ha el akarunk jutni valahová, ahhoz először is el kell indulnunk, meg kell tennünk az első lépést!
Én az első lépésemet egy tikkasztó nyári napon tettem meg…
Folytatás a KRESZ-regényünkben:
Találkozunk az autósiskolákban, majd – jogosítvánnyal a zsebedben - az utakon!
Jogosítványt minden nőnek!
